Július – a sárgabarack hónapja

Magtól a termésig

A sárgabarack az egyik legkedveltebb hazai gyümölcsünk. Mézédes, finom, nagyon sok vitamint tartalmaz, és rengeteg finomság készíthető belőle. Most kicsit közelebbről is bemutatjuk nektek.
Hazánkban sokféle néven ismerik ezt a gyümölcsöt. Hívják kajszibaracknak, tengeribaracknak, rózsabaracknak, sőt még majombaracknak is. Kínából származik, Magyarországra a középkor végén tesznek róla először említést. A múlt század közepén lett igen kedvelt, amikor a szőlősgazdák rájöttek, hogy még ha a fagy el is viszi a szőlőtermést, a sárgabarackfákra akkor is számíthatnak, mert kibírják a hideget, és bő termést hoznak.

A kajszibarackfáknak rügyfakadástól lombhullásig 170-190 fagymentes napra van szüksége, hogy termést tudjon hozni. A hazai klíma megfelel ennek az igénynek, ráadásul a fa jól viseli az átmeneti csapadékhiányt is. Persze akkor érzi magát a legjobban, ha elegendő vízhez juthat.

Ha a kertetekben van sárgabarackfa, akkor biztos tudjátok, hogy tavasszal meg kell ritkítani a virágokat. A fák ugyanis négyszer annyi virágot bontanak, mint amennyi a termés kialakulásához szükséges. Ha nem ritkítjátok ezeket, akkor több gyümölcskezdemény alakul ki a kívánatosnál. Ezek felnevelése a fától sok tápanyagot és vizet von el, sőt a sokkal kisebb és savanykásabb gyümölcs fog teremni.

Az érett gyümölcs héja narancssárga, a nap érlelte fele lilás piros, olykor pöttyökkel tarkított. Héja az őszibarack „szőrénél” finomabb, bársonyos tapintású. Gyümölcsét ehetjük nyersen, de ihatjuk kifacsarva gyümölcsléként is. Télire rengeteg módon elrakhatjuk. Készíthetünk belőle befőttet, vagy főzhetünk lekvárt, de akár aszalhatjuk is a gyümölcsöt, így tartja meg leginkább vitamin- és tápanyagtartalmát. Némelyik kajszibarack fajtának a magbelét is hasznosítják, például sütemények készítésnél, de van aki nyersen is megeszi.