Kukorica – a sokoldalú haszonnövény

Magtól a termésig

Hallottátok már a törökbúzáról? Nem? Pedig ez nem más, mint a kukorica népies neve, akárcsak a tengeri, vagy a málé. A kukorica az egyik legváltozatosabban felhasználható növényünk a kertből, most vele szeretnénk megismertetetni benneteket.

Képzeljétek el, Európában a kukorica hosszú évszázadokon keresztül ismeretlennek számított. Az Amerikában őshonos növény először a 16. században került a kontinensünkre. Ma már a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk a kukorica.

A növény, ahogy ti is megfigyelhettétek a kertetekben, vagy az utak mentén található kukoricaföldeken, akár két méter magasra is megnő. Megkülönböztetünk csemege- és takarmánykukoricát. Mindkét fajta csöves szemtermést hoz, csak az egyiket emberi fogyasztásra, a másikat állatok etetésére termesztik.

Élelmes árusok a nyári kukorica szezonban takarmánykukoricát próbálnak meg rásózni a vevőkre, ezért nem árt résen lenni. Ránézésre a két kukorica fajtát szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól, viszont, ha megkóstoljátok, rögtön kiderül, melyiket eszitek. A csemegekukorica finom édes, ízét a bennlévő cukortartalom határozza meg, amely zsenge állapotában a legnagyobb. Ahogy egyre érettebb lesz, úgy csökken a cukor tartalma, és lesz egyre keményebb. A takarmánykukoricában viszont magas a keményítőtartalom, ettől kesernyésebb, lisztesebb az íze. Léteznek magas olajtartalmú vagy karotin-termelésre állított takarmánykukorica-típusok is, attól függően milyen állatot szeretnék etetni vele.

A kukorica nagyon egészséges: C-vitamint, vasat, foszfort, karotint is tartalmaz.

Sokféleképp felhasználhatjátok a konyhában: főzve köretnek, vagy köretek kiegészítésére, ehetitek más zöldségekkel együtt savanyúságnak, de akár pizza tetejére is rakhatjátok, vagy saláták kiegészítője is lehet. Beérett állapotban őrölve, lisztként, vagy daraként a kukoricás ételek remek alapanyaga.