A mangalica

Élet a tanyán

A mangalica a vaddisznó, a bakonyi és a szalontai sertés fajták keveredéséből jött létre. A fajta nagy előnye, amely az elterjedését is elősegítette, hogy külterjesen tartható, ennek köszönhetően rendkívül igénytelen fajta. Magyarországon hamar elterjedt az egész országban ez a fajta, a húsa mellett főleg a zsírja kerül felhasználásra. Ezenkívül külföldön is keresett, Spanyolországban a nemzeti ételnek minősülő serrano sonka alapja.

Kisebb fajta csodával ér fel, hogy a mangalica fajta ma is megtalálható, hiszen a az első világháború után az állomány nagy része külföldre került, továbbá az 1895-ben kitört sertéspestis több mint 4 millió sertés pusztulását jelentette, aminek 95%-a mangalica volt. Tovább rontotta a helyzetet, hogy közben megjelent a nyugati belterjes tartású házisertés, ami kiszorította a piacról a mangalicát. Az erdők kiirtása és a legelők megművelése szintén nehezítette a szabad tartású mangalicák elterjedését.

Először 1927-ben alakult meg a Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete, amely lefektette a magyarországi mangalica tenyésztés alapjait, amelyek részben még am is érvényben vannak. 1973-ban nyilvánították védetté a fajtát, tenyésztésére 1974-től állami támogatás is jár. A 90-es években a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületét újra megalapították és mai napig ez a szervezet felel a tenyésztéséért.

A mangalica fajtái:

- vörös mangalica

- szőke mangalica

- fekete mangalica

- fecskehasú mangalica

- vadas mangalica