A szőlőtermesztés bemutatása

Magtól a termésig

A szőlőtermesztés legmeghatározóbb tényezői, hogy milyen talajba akarunk ültetni, milyen domborzati viszonyok között. Ebből a szempontból két nagy csoportot különíthetünk el, a dombvidékek kötöttebb talaját illetve a síkvidékek homokos talaját. Magyarországon körülbelül fele-fele arányban oszlik meg ez az arány. A dombvidéki szőlőtermesztés azonban nagyobb múltra tekint vissza Magyarországon, már a középkorban kialakultak a ma is ismert híres dombvidéki szőlőtermő területek. Ilyen például a tokaji térség.

A szőlő telepítése - hasonlóan a legtöbb kertészeti gyümölcshöz- ősszel és tavasszal egyaránt végezhető, miután a telepítési tervet elkészítettük. (Ez tartalmazza a telepítésre szánt terület kiválasztását, tereprendezését, a telepítendő szőlő fajta alkalmazkodó képességének megvizsgálását az adott területen). Fontos a talaj megfelelő kezelése, előkészítése az ültetés megkezdése előtt, hogy a szőlőtőkék megfelelően növekedjenek és bőséges termést hozzanak. Ezek a munkafolyamatok;

- gondoskodni kell a tápanyag utánpótlásról

- talaj fertőtlenítése (a késő nyári időszakban végzett talaj átforgatásával egyidőben)

- felszíni talaj gondozása

Az ültetést követően érdemes gondoskodni a szőlőtőke karózásáról illetve a megfelelő támberendezést biztosítani, ami mentén a növekedését biztosíthatjuk.

A szőlőtermesztés az évek során szorosan összekapcsolódott a borkészítés tevékenységével. Már az ókorban is jelentős szereppel bírt a borászat és a szőlészet mestersége. Rengeteg fennmaradt irodalom is bizonyítja, hogy már az időszámításunk előtt 4000 évvel is milyen komoly szőlőtermesztés folyt a világnak azon a részein, ahol az éghajlati viszonyok ezt lehetővé tették. Azokban az országokban pedig ahol nem tudták a szőlőt megtermelni, nagyon magas kereskedelmi értékkel bírtak a minőségi borok. Hosszú időre volt szükséges ahhoz, hogy olyan nemes szőlőfajtákat hozzanak létre, amelyek hosszútávon a XX. század után is közkedveltek maradhattak. Kezdetben a kisebb szemű, úgynevezett ligeti szőlő terjedt el, amit felváltott a nagyobb szemű, zamatosabb kerti szőlő. Ennek több féle változata ismert ma is. Az alábbiakban azokat az igen kedvelt borszőlő fajtákat soroljuk fel, amelyek a legelismertebb minőségi borok alapanyagai;cabernet franc, cabernet sauvignon, chardonnay, cserszegi fűszeres, furmint, hárslevelű, irsai olivér, kékfrankos, merlot, olaszrizling, szürkebarát stb.